Újra itt vagyok, és most is, -mint ahogy eddig minden alkalommal,-rengeteg dolgot kell megosztanom veletek,

hiszen vétek lenne magamban tartani.

Az iskolában furcsa dolgok történnek.

Az előző levelemben meséltem nektek a Balázsról, ő az a fogszabályzós fiú, aki szerelmes belém és óriási lokátorai vannak.

Legnagyobb bánatomra mellém ültették, minden órán engem néz, ezért a múltkor kénytelen voltam kilökni a padból....ő elkezdett sírni.

A tanárnéni természetesen engem büntetett meg, holott elmondtam neki,hogy utálom,ahogy a Balázs bámul engem.

Valamelyik nap kaptam lakáskulcsot!

Már egyedül járok haza!

Bizony!

Anyukám egy cipőfűzőre kötötte nekem a kulcsokat és állandóan a nyakamban lóg....tök vagány vagyok vele.

A minap mentem le a lépcsőn és a Viktor (ő a B-be jár és hírhedt rossz gyerek) belém rúgott.

Én fogtam a kulcsomat, meglendítettem a madzagját és úgy istenesen homlokon vertem vele a srácot.

Másnap nem jött iskolába,mivel legurult a lépcsőn, betört az orra, megrepedt két bordája és eltört a kisujja.

A történtek után a szülői értekezleten az volt a téma,

hogy Herczeg Annuska veri a fiúkat.

De én nem is vertem volna őket, ha békén hagytak volna.

Önvédelem volt!

Anyukám a szülőknek csak annyit mondott,hogy elég szégyen,hogy egy lány meg tudja verni a nyámnyila fiúkat a suliban.

Nem is baj, legalább már elkerül mindenki.

Nagypapi iszonyatosan büszke rám, és önvédelmi gyakorlatokat tanít nekem.

Kaptam tőle gázsprét, de azt nem hordom magammal a suliba, mert a múltkor is elszívták a B-sek.

Nem szeretek iskolába járni, mert sosem engednek ki vécére.

Múltok olvasás órán jött rám a csurizás.

Jelentkeztem, a tanárnéni felszólított, elmondtam neki,hogy ki kell mennem és ő nem engedett ki.

Én meg fennhangon annyit mondtam neki,hogy:Be fogok pisilni.

De a tanárnéni még mindig nem engedett ki.

Odamentem az asztalához, megálltam és bepisiltem.

A tanárnéni ki volt akadva teljesen.

Hát Istenem!Mondtam,hogy bepisilek.

Azóta kimehetek.

Hallottam, hogy a B-sek közül egy fiú is így próbálkozott, csak ő kakilni akart.

Azóta Szarosnak hívják....a sors fintora,hogy Vastagh Barna a neve:D

A bátyámatkiengedték abból a furcsa intézetből és legnagyobb bánatomra, egyre több időt tölt velem.

Azt mondta,tanítsam meg nővé válni.

Fogalmam sincs, mire gondolhatott, de mindig szívesen rúzsozom ki a száját, szépen megpödörgetem a bajuszát és

ráadom anyukám magassarkú szandálját.

Mikor készen van, belenéz a tükörbe és mindig azt mondja: 'Hejj, de szép vagy Genovéva.' Gondolom, ez a művészneve, ugyanis régen volt egy együttese, a Ketté vágott kismalac.

Dobolt benne....legalábbis próbált, de nagypapi azt mondta neki,hogy ez nem a bátyám stílusa.

Aztán azóta ilyen 'lányos' a tesóm.

Anyukám rengeteget dolgozik.

Ki sem lát a munkából, szinte csak hétvégén találkozom vele.

Miatta hívnak szutyoknak az iskolában....anya minden reggel friss, tiszta ruhát készített ki nekem, de mióta dolgozik, a nagypapi öltöztet a szennyesből.

Valamelyik nap nagy sikert arattam az olajos szerelőruhával.

A tanárnéni azt mondta,hogy igazi egyéniség vagyok, de sürgűsen beszélni akar anyukámmal.

De nem terhelem én anyát ilyen semmiségekkel.

Apukám még mindig két nagydarab bácsi kíséretében lehet otthon.

Szegény unja, biztos rossz lehet,hogy még csak egy jót sem tud vécézni, mert ott is vele vannak a bácsik.

Sebaj, de a lényeg,hogy Nagypapi mindig velem van.

Éget nekem kolbászt reggelente, kis tojással és szirup-szerű, édes teával.

Elkísér a suliba és elém jön, ha vége az óráimnak.

Nagyon szeretem!

Most búcsúzom, mert megyünk nínósat játszani a pincébe!

Majd jelentkezem!

Annuska

2010.04.13.