A legszánalmasabb és legfájóbb dolog az, amikor egyedül állok a Karácsonyfa alatt.

Éreztétek már, hogy senkinek se kelletek?

Hogy fel sem tűnne, ha elmennétek?

Nekem zsinórban ez a harmadik Karácsonyom volt, ami így telt.

Apa, Anya, az ajándékok ..meg én.

És nincs aki ragyogó szemmel nézzen rám, nincs, aki megjegyezze, hogy idén is milyen rémes a harisnyám, nincsen senki sem!

Vacsora után még játszom, hogy jól vagyok.

Aztán amikor már úton vagyok a szobám felé, kezem a kilincsen, érzem, hogy fojtogat a sírás.

Lefekszem az ágyra és érzem, hogy potyognak a könnyeim.

Nem érdekel, hogy a szemfesték ráfolyik az új pulóveremre, amit mama kötött, mert anya úgyis kimossa majd.

Sírok, sírok és egy furcsa érzés kering a szívem körül, hogy valahol a világon csak van valaki, akit nekem szánt az ég.

Ettől sem érzem jobban magam.

Bekapcsolom a rádiót, szép karácsonyi dalok szólnak.

Már nem sírok, de az arcom olyan, mintha citromot nyalogatnék.

Innentől kezdve azon gondolkodom, hogy mit rontottam el ebben az évben is, hogy hol hibáztam, hogy idén is egyedül ünnepelek.

Megveregetem a saját vállamat és nagyot sóhajtok.

Nem várok semmit, csak legalább egy sablonos, boldog karácsonyt kívánó üzenetet.

Végül is mindegy, mi van benne, csak az számít, hogy eszébe jutok-e egyáltalán valakinek is, hogy gondol-e rám valaki.

Nem jön sms, a telefont a sarokba hajítom, nagyot koppan a falon.

Megölelem a nagy sárga kacsámat, mert ő legalább szeret.

 Gondolom én.

De könyörgöm!

Mindenki tudja, hogy egy darab sárga rongynak, két gombnak és fél kiló szivacsnak nincsenek érzései.

Nem baj, én szentül hiszem, hogy a kacsa szeret engem.

És beszélek hozzá, hogy: Szeretlek Hápi!

 De ő nem szól, csak néz rám nagy gomb szemeivel.

Előveszek a szekrényből 1 üveg pálinkát.

Bánatomban jó nagyokat húzok belőle, gatyarepesztően erős.

Hápival a kezemben táncolok bent a szobában, egy jó pattogós kis nótára.

Csak táncolok, táncolok félrészegen, egyre jobban beleélve magam.

Körbe –körbe ugrándozok, forgok és a világ is forog velem…egyre gyorsabban és gyorsabban.

Hirtelen megszólal a telefon, sms jött.

Rohanok, olvasom, hatalmas mosoly ül ki az arcomra és nagyon boldog vagyok, hogy gondoltak rám.

Elfáradok.

Leülök, az elaludt Hápit az ágyba fektetem, betakargatom, hogy meg ne fázzon.

Lefekvés előtt még gondolok azokra, akik már sajnos nem lehetnek velünk, de ittas vagyok, és a pálinka valamennyire enyhíti a fájdalmat.

Még elmondok egy imát és hálát adok az Istennek, hogy erről a borzalmas karácsonyomról szerencsére senki nem fog tudni!

(2007.12.14.)