Ma becsöngetett valaki hozzám. Kimentem, kinyitottam az ajtót.

Egy srác állt ott és megkérdezte: -Hé cica, van kinek dorombolnod?

Ez persze nem igaz, csak hazudtam.:)

Komolyra fordítva a szót, most mesélni fogok!

Sokszor van, hogy elképzelem a jövőmet.

Tudom, elcsépelt és rossz duma, meg aztán túl komolyan is hangzik.

De van amikor tényleg elgondolkodom,hogy milyen lesz a következő "áldozat".

Egy ilyen marha nagy csalódás után az ember próbál olyat választani, aki majd hű marad hozzá.

Hányszor megfogadtam,hogy a következő majd egy tolókocsis srác lesz. De mondjuk, ő meg biztos összejönne a rehabon egy hasonló helyzetű lánnyal, mert hogy ő jobban megérti.

Nem, nem, semmi gond a tolókocsis emberekkel, bunkó voltam, elnézést.

Térjünk vissza a tárgyra: a pasi, akit választani fogok. Vagy ő engem.

Szőke?-Á, az nem. Barna?Tuti. Az bejön. Fekete?Még jobb. És az örökös mánia:a barna szem.

Barna szem - mániám rövid története:

3 évig egy kék szemű sráccal jártam.Ha nem fagytatok még halálra egy ilyen kék tekintettől, akkor inkább el sem mesélem, hogy a szíve sem volt túlfűtve.

Elég rövid sztori volt.

Barna haj, barna szem.Barna haj, barna szem. Mhhhhh:)

Ez oké.

Akkor jöhet a magasság. Én 177cm vagyok....most már járna nekem egy magas pasi.

Aki legalább 185 cm magas.

Idáig törpékkel hozott össze az élet.Valahogy vonzottam az apró pasikat. Apró termet, apró szív-nem jó kombináció.

Barna haj, barna szem, 185 cm-es testmagasság. Milyen jó lesz majd felnézni rá, főleg ha nem üveg a szeme :)  Most is bunkó voltam, bocsi.

Szóval az álompasi megvan, elképzeltem.:)

Most már jöhetne a jó tündér és rám hozhatná éjjel 2-kor a frászt,hogy az ágyam szélére ül és egyszer csak megszólal:-Kívánhatsz egyet, de csak azé' me' ma jól bevodkáztam.:D

És megkívánnám Álompasit. Persze, nem úgy, ahogy ti gondoljátok, kis pajzánok!

Fuhhh. Ha ez valóra válna. Jaj, talán össze is pisilném magam.

Ott ülnék az ágyon, bepisilve, az álompasival.

Micsoda idill:)

Ott ülnék egy jóképű magas pasival.

De nem lenne szíve és esze, mert csak egyet kívánhattam a tündértől.

Napokig, rituálé szerűen úgy csinálnék mindent, mint aznap este, amikor megjelent a tündér, hogy jöjjön még egyszer.

Vodkás üvegekkel keríteném körbe az ágyam, hátha bejön.

De nem, a tündér nem jön.

Évekig nem jön.

Évekig csak szívtelen, üresfejű fazonok jutottak, akik el voltak ájulva saját maguktól.

S most már tudom, hogy én basztam el! Amikor eljött a tündér, nem a külsejét kellett volna leírnom, hiszem mire megyek egy üresfejű kirakatbábuval?

Szív kell, lélek, érzések, boldogság, szavak, könnyek és érintések. Ezek a valódi értékek!

Nekem igen!

Ha ezek meglesznek, nem fogom tovább keresni. Tudni fogom, hogy ő az!

Azt mondják, az álmaink tartanak minket életben.

Én hiszek az álmaimban, mert léteznek!

Álompasi is létezik....csak még keres engem :)

(Azt hiszem tökéletesen rehabilitálom önmagam, vagyis próbálom.)

Álmodjatok magatoknak szépeket és egyszer úgyis valóra válik.

Akkor majd nagyra nyílt szemekkel mondhatjátok: Álmaimban már láttalak :)

<3