Halkan suttogó hang vagyok,              

Mi egy szívben szerelmet éleszt.

Bársonyosan puha kéz,

Mely őszi alkonyon ébreszt.

Édes csók vagyok,

Melyet ajkak ajkaknak adnak.

Fájó gondolatok,

Melyek sosem nyugodhatnak.

Könnycsepp vagyok szemedben,

Melyet letöröl egy kéz.

Szívszaggató fájdalom,

Mit elviselni nehéz.

Gond vagyok a lelkedben,

S te beteg lettél tőle.

Elmúlt a nagy szerelem,

Már nem kaphatsz belőle.

Rózsaszirom vagyok,

S te letéptél a szárról.

Így mesél egy beteg szív

Nagy nagy bánatáról.

Égett papír vagyok,

Mit megperzseltek tűzzel.

Babérkoszorú,

Amit búzavirággal fűztek.

Fátyol vagyok,

Mögöttem ott a sok bánat.

Szenvedések hada,

Mit tán még sosem láttak.

Selyem vagyok bőrödön,

Mely simogatja tested.

Bársonyos érintés,

Ezt sosem kerested.

Gyöngyszem vagyok a porban,

Mi lehullott már rég.

Hűvös őszi szellő,

Ami bánatról mesél.

Gyertya vagyok az éjben,

Mely világosságot ad.

Feltörő forrás,

Ami el is apad.

Ezernyi ember bánata vagyok,

Mi fájni tud nagyon.

Betegség és halál,

Ezen nem segít a vagyon.

Sírhalom vagyok,

Mi virággal van fedve.

Ó, ez a szerelem is

El lett temetve!