Az élettől én jót, nem sokat kaptam,
Mindig csak gond és bánat ért,
De hulló könnyeim sosem mutattam,
S vert az Isten a bűnökért.
Vert az Isten engem,
Mert nem olyan voltam, mint más,
Míg a többi lopott,
Én végighallgattam a szidást.
Vert az Isten engem,
Mert lelkem tán gonosz volt.
De a fájdalom, ami benne élt,
Az agyvelőmig hatolt.
Vert az Isten engem,
Mert rapszodikus voltam.
Egyik percben nevettem,
Aztán ordítottam.
Miért ver az Isten?-
Régen sokat kérdezém.
De a múltba visszanézve
Most már biztosan értem én.
