Újból és újból azt érzem,hogy felesleges vagyok,
Boldogságot, pár jó szót talán sohasem kapok.
Csak menekülnék innen, hogy ne lásson többé senki,
S nem kéne jókedvet, örömöt színlelni.
Nem akarok gondolkodni, s nem akarok félni,
S már azt sem tudom, vajon akarok-e élni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
