Kalitkába zárt vörösbegy vagyok,
Ez az én börtönöm, ebben raboskodom.
Társaimmal együtt sohasem szállhatok,
Hisz ketrecem rácsai erősek, s vastagok.
A madarak szabadon szállhatnak odakint,
Csak a testem rab, szívem a múltba tekint.
Gazdám nem törődik velem soha,
Csak rakosgat engem hol ide, hol oda.
Gyenge szárnyam már repülni sem tudna,
Pedig örömmel szállna a tengeren túlra.
Vinne messzire, ahol nincsen rabság,
Ahol fény van, madarak, öröm, s boldogság.
