Nem tudtam felkelni, fájt a létezés,
Fájt minden reggel az átkozott felkelés.
De egy láthatatlan kéz végig fogta kezem,
S a hosszú nehéz úton sétált, csak sétált velem.
Nem volt az más, mint az erős lélek,
Ma már minden fájdalommal szembenézek.
S nem sírok soha, akkor sem,ha fáj,
Mert ezt a leckét megtanultam már!