Sziasztok!
Annuska vagyok, immáron 6 éves.
Elsős vagyok az iskolában, ahol sok a hülye.
Van egy osztálytársam, a Balázs.
Ő mindig a hajam húzgálja, anyukám szerint azért, mert szerelmes belém.
De nekem nem tetszik, mert nagy, csúnya sárga fogai vannak és fogszabályzója is van, ami akár valami villamossági turbina is lehetne, nem beszélve a füleiről, amiket Dumbó is megirigyelne.
Szegény....azért sajnálom....nem lehet könnyű így.
Viszont, ha hátszél van, könnyebben hazaér.
A bátyám elköltözött otthonról, mert más, mint a többi fiú, és anyukámék elküldték egy központba, ahol lányként kell élnie.Mire jó ez?
Hát....nincs két egyforma ember, de ilyenért elküldeni valakit....érdekes.
Nagyapa is megváltozott.
Jehova lett és állandóan motoszka estre jár, ezt onnan tudom,hogy elmesélte.
Azt mondta, olyankor ott van a többi jehova is, lekapcsolják a villanyt és egymásnak esnek.
Szóval esti bunyó van:)
Ahhoz képest, a papa nem is szokott monokinis akarom mondani monoklis lenni.
Szegény nagymama bosszúból meg ciánt tett a papa kávéjába, a papi meg is itta volna, ha én nem szólok neki.
Az egész családom hülyének néz, pedig én egyre okosabb vagyok.
Képzeljétek,voltunk nyaralni.
Valami furcsa neve volt a helynek és át kellett menni a határon.
Olyan érdekes volt, mert amikor megérkeztünk, gépfegyveres bácsik kipakoltatták velünk az egész autót és egy kutyus mindent megszimatolt.
Olyan szép németjuhász volt.
Aztán apukám üléséből előkerült egy nagy zacskó porcukor.
Apát egyből a falhoz állították,be is pisilt, anya sírt én meg úgy szerettem volna megsimogatni a kutyát.
Valami érthetetlen nyelven makogtak, nagyon vicces volt.
Kérdeztem anyát,hogy mi a baj, de rám kiabált.
Olyan volt az egész, mint a gyógyszerreklámban, amikor az anyuka azt mondja a kislánynak,hogy:
"Miért nem figyelsz oda jobban?"Anyában is biztos nagy volt a belső feszültség ezért elhatároztam,hogy fogok neki venni olyat gyógyszit.
Egyszer, mikor mentem haza az iskolából, egy ballonkabátos bácsi megkérdezte tőlem,hogy kell-e cukorka, vagy valami más esetleg.
Megkérdeztem tőle,hogy belső feszültségre való gyógyszere van-e?
Elmosolyodott és azt mondta,hogy van fű(gondoltam az jó lesz a kertbe), meg van nála bogyó.
Nem is kért cserébe semmit,csak,hogy mutassam meg hol lakok és hadd nézze meg a bugyimat.
Olcsón megúsztam, nem?
A bogyón egy ferrari volt, gondoltam is magamban,hogy anya örülni fog, mivel az a kedvenc autója.
Letettem az éjjeli szekrényére.
De bevált, mert anya egész éjjel nem aludt, akkora volt a szeme, mint egy biciklicsengő és egyfolytában olyan furán rágott, mint ahogy a kiskutyám szokott,zenére táncolt, vagyis inkább rángatózott, sokszor elmondta,hogy nagyon szeret, de legalább elmúlt a rosszkedve.
A füvet meg elvetettem a kertbe,most már szép nagy növények lettek belőle.
Nagypapa azt mondta,hogy ez marihónalja.
Biztos igaza van én még nem tudom a növények nevét latinul.
Letép róla egy kis levelet, kiszárítja összekeveri dohánnyal és cigit teker belőle....azt mondja,ez a legjobb orvosság.Aztán rágyújt.
Nagyon büdös füstje van és utána mindig olyan furcsa dolgokat látok.
Szánkóznak a betűk a füzetemben és nagyon szomjas vagyok.
Képzeljétek!
Apa nemrég jött haza, de kapott két testőrt maga mellé és nem mehet el otthonról, csak velük.
Biztos az új munkája miatt.
Nem szeretem a bácsikat, mindig kérdezősködnek.
Születésnapomra zsúrt rendezett anya.
Meghívta a régi ovistársaimat, és még bohóc is volt.
Anyukám életmentő.
Ugyanis amikor benyitottam a kamrába, anyukám épp a bohócot lélegeztette szájon át, aki valószínűleg a szoros nadrágjától nem kapott levegőt, és anyukám a cipzárt is piszkálgatta.
Mikor ezt elmeséltem a nagypapának, azt mondta, ne avatkozzak a felnőttek dolgába.
Pedíg úgy szerettem volna elújságolni apukámnak,
hogy anya milyen jó ember.
Nagypapi a legjobb haverom....az iskola előtt szokott engem várni.
Rengeteg emberrel kezetfog, de én szoktam látni,hogy van valami olyankor a kezében és az emberek meg mindig pénzt adnak neki.
És kézfogás után meg már semmi nincs a kezében. Biztos varázsló! Igen, láttam már ilyet a Pretty Woman elején....ott is a bácsi nagy aranypénzeket varázsol elő a nénik füle mögül.
Nagyon szeretem a családomat és ők is engem.
Tudom,hogy bármiben számíthatok rájuk és sosem hazudnának nekem.
Azt hiszem mindent elmeséltem....egyenlőre.
Még fogtok hallani felőlem.
Annuska
Gondolatok egy hatéves kisgyerektől
2009.11.07. 13:20 - Zsuzska_blog
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.