Kedveském!
Az életben semmi sem véletlen, megtanultuk már,
Megdobban a szív, s elhallgat a száj.
Így volt ez veled és velem ; velünk,
Vajon mit tartogat az élet nekünk?
Régi idők emléke néha nap még éget,
A sors újra utamba eresztett téged.
Így kellett lennie, hogy most velem legyél?
De nekem az a pár perc mindent megér!
S az összes apró, kicsi jel arra mutat,
Hogy az égiek szántak nekünk közös utat.
Ahogy rám nézel, a szívem beleszakad.
Nem játszol szerepet, csak adod önmagad.
Bánom már, hogy régen messze vitt a szél,
De talán akkor nem jött el az idő még.
S most itt vagyok, nagy szemekkel nézek rád,
Édes álmokkal szívemben csókolom a szád.
Nem tudtam, hogy veled ilyen könnyű minden
Hogy van értelme annak, amiben hittem.
S minden áldott nap erőt adsz nekem ahhoz,
Hogy küzdjek tovább, ha valamiért harcolok!
SZERETLEK!!!!
