zsuzskablog

ÜDVÖZÖLLEK AZ OLDALAMON! Próbálok tanulságokkal, tapasztalatokkal teljes műveket hátrahagyni az utókornak, valamint elszórakoztatni azokat, akik az oldalamra tévednek. Fontosnak tartom,hogy megosszunk bizonyos történeteket, hogy tudjunk tanulni, akár a saját hibáinkból, akár másokéból. Remélem lesz pár kellemes perced! Mottóm: "Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod." (Anthony De Mello) További szép napot! -Zsuzska-

Friss topikok

  • Zsuzska_blog: @Morena03: Jaj, ez így nagyon nehéz. Gondolom örültél is, meg nem is. Nem könnyű, az biztos! A pas... (2012.05.30. 23:15) Megint a régi sztori
  • Zsuzska_blog: @Scharon: Köszönöm,hogy elolvasta. Elég összetett dologról van itt szó, kérem szépen. Szerintem ... (2010.11.13. 19:42) A szerelem
  • Scharon: Életünk nem arról szól, hogy gondtalan boldogságban lebegjünk, hanem hogy lelkileg megérjünk, hogy... (2010.11.13. 15:02) Nesze neked boldog karácsonyt!!
  • Zsuzska_blog: Köszike:) (2009.11.29. 18:19) Zsuzska mondja....

Linkblog

Gondolatok egy hétéves kisgyerektől

2013.06.17. 21:54 - Zsuzska_blog

dear.jpg

Újra itt vagyok, és most is, -mint ahogy eddig minden alkalommal,-rengeteg dolgot kell megosztanom veletek,

hiszen vétek lenne magamban tartani.

Az iskolában furcsa dolgok történnek.

Az előző levelemben meséltem nektek a Balázsról, ő az a fogszabályzós fiú, aki szerelmes belém és óriási lokátorai vannak.

Legnagyobb bánatomra mellém ültették, minden órán engem néz, ezért a múltkor kénytelen voltam kilökni a padból....ő elkezdett sírni.

A tanárnéni természetesen engem büntetett meg, holott elmondtam neki,hogy utálom,ahogy a Balázs bámul engem.

Valamelyik nap kaptam lakáskulcsot!

Már egyedül járok haza!

Bizony!

Anyukám egy cipőfűzőre kötötte nekem a kulcsokat és állandóan a nyakamban lóg....tök vagány vagyok vele.

A minap mentem le a lépcsőn és a Viktor (ő a B-be jár és hírhedt rossz gyerek) belém rúgott.

Én fogtam a kulcsomat, meglendítettem a madzagját és úgy istenesen homlokon vertem vele a srácot.

Másnap nem jött iskolába,mivel legurult a lépcsőn, betört az orra, megrepedt két bordája és eltört a kisujja.

A történtek után a szülői értekezleten az volt a téma,

hogy Herczeg Annuska veri a fiúkat.

De én nem is vertem volna őket, ha békén hagytak volna.

Önvédelem volt!

Anyukám a szülőknek csak annyit mondott,hogy elég szégyen,hogy egy lány meg tudja verni a nyámnyila fiúkat a suliban.

Nem is baj, legalább már elkerül mindenki.

Nagypapi iszonyatosan büszke rám, és önvédelmi gyakorlatokat tanít nekem.

Kaptam tőle gázsprét, de azt nem hordom magammal a suliba, mert a múltkor is elszívták a B-sek.

Nem szeretek iskolába járni, mert sosem engednek ki vécére.

Múltok olvasás órán jött rám a csurizás.

Jelentkeztem, a tanárnéni felszólított, elmondtam neki,hogy ki kell mennem és ő nem engedett ki.

Én meg fennhangon annyit mondtam neki,hogy:Be fogok pisilni.

De a tanárnéni még mindig nem engedett ki.

Odamentem az asztalához, megálltam és bepisiltem.

A tanárnéni ki volt akadva teljesen.

Hát Istenem!Mondtam,hogy bepisilek.

Azóta kimehetek.

Hallottam, hogy a B-sek közül egy fiú is így próbálkozott, csak ő kakilni akart.

Azóta Szarosnak hívják....a sors fintora,hogy Vastagh Barna a neve:D

A bátyámatkiengedték abból a furcsa intézetből és legnagyobb bánatomra, egyre több időt tölt velem.

Azt mondta,tanítsam meg nővé válni.

Fogalmam sincs, mire gondolhatott, de mindig szívesen rúzsozom ki a száját, szépen megpödörgetem a bajuszát és

ráadom anyukám magassarkú szandálját.

Mikor készen van, belenéz a tükörbe és mindig azt mondja: 'Hejj, de szép vagy Genovéva.' Gondolom, ez a művészneve, ugyanis régen volt egy együttese, a Ketté vágott kismalac.

Dobolt benne....legalábbis próbált, de nagypapi azt mondta neki,hogy ez nem a bátyám stílusa.

Aztán azóta ilyen 'lányos' a tesóm.

Anyukám rengeteget dolgozik.

Ki sem lát a munkából, szinte csak hétvégén találkozom vele.

Miatta hívnak szutyoknak az iskolában....anya minden reggel friss, tiszta ruhát készített ki nekem, de mióta dolgozik, a nagypapi öltöztet a szennyesből.

Valamelyik nap nagy sikert arattam az olajos szerelőruhával.

A tanárnéni azt mondta,hogy igazi egyéniség vagyok, de sürgűsen beszélni akar anyukámmal.

De nem terhelem én anyát ilyen semmiségekkel.

Apukám még mindig két nagydarab bácsi kíséretében lehet otthon.

Szegény unja, biztos rossz lehet,hogy még csak egy jót sem tud vécézni, mert ott is vele vannak a bácsik.

Sebaj, de a lényeg,hogy Nagypapi mindig velem van.

Éget nekem kolbászt reggelente, kis tojással és szirup-szerű, édes teával.

Elkísér a suliba és elém jön, ha vége az óráimnak.

Nagyon szeretem!

Most búcsúzom, mert megyünk nínósat játszani a pincébe!

Majd jelentkezem!

Annuska

 

2010.04.13.

Borzalmas Karácsony

2013.06.17. 21:47 - Zsuzska_blog

 

00000000000000000000000000000000.jpg

A legszánalmasabb és legfájóbb dolog az, amikor egyedül állok a Karácsonyfa alatt.

Éreztétek már, hogy senkinek se kelletek?

Hogy fel sem tűnne, ha elmennétek?

Nekem zsinórban ez a harmadik Karácsonyom volt, ami így telt.

Apa, Anya, az ajándékok ..meg én.

És nincs aki ragyogó szemmel nézzen rám, nincs, aki megjegyezze, hogy idén is milyen rémes a harisnyám, nincsen senki sem!

Vacsora után még játszom, hogy jól vagyok.

Aztán amikor már úton vagyok a szobám felé, kezem a kilincsen, érzem, hogy fojtogat a sírás.

Lefekszem az ágyra és érzem, hogy potyognak a könnyeim.

Nem érdekel, hogy a szemfesték ráfolyik az új pulóveremre, amit mama kötött, mert anya úgyis kimossa majd.

Sírok, sírok és egy furcsa érzés kering a szívem körül, hogy valahol a világon csak van valaki, akit nekem szánt az ég.

Ettől sem érzem jobban magam.

Bekapcsolom a rádiót, szép karácsonyi dalok szólnak.

Már nem sírok, de az arcom olyan, mintha citromot nyalogatnék.

Innentől kezdve azon gondolkodom, hogy mit rontottam el ebben az évben is, hogy hol hibáztam, hogy idén is egyedül ünnepelek.

Megveregetem a saját vállamat és nagyot sóhajtok.

Nem várok semmit, csak legalább egy sablonos, boldog karácsonyt kívánó üzenetet.

Végül is mindegy, mi van benne, csak az számít, hogy eszébe jutok-e egyáltalán valakinek is, hogy gondol-e rám valaki.

Nem jön sms, a telefont a sarokba hajítom, nagyot koppan a falon.

Megölelem a nagy sárga kacsámat, mert ő legalább szeret.

 Gondolom én.

De könyörgöm!

Mindenki tudja, hogy egy darab sárga rongynak, két gombnak és fél kiló szivacsnak nincsenek érzései.

Nem baj, én szentül hiszem, hogy a kacsa szeret engem.

És beszélek hozzá, hogy: Szeretlek Hápi!

 De ő nem szól, csak néz rám nagy gomb szemeivel.

Előveszek a szekrényből 1 üveg pálinkát.

Bánatomban jó nagyokat húzok belőle, gatyarepesztően erős.

Hápival a kezemben táncolok bent a szobában, egy jó pattogós kis nótára.

Csak táncolok, táncolok félrészegen, egyre jobban beleélve magam.

Körbe –körbe ugrándozok, forgok és a világ is forog velem…egyre gyorsabban és gyorsabban.

Hirtelen megszólal a telefon, sms jött.

Rohanok, olvasom, hatalmas mosoly ül ki az arcomra és nagyon boldog vagyok, hogy gondoltak rám.

Elfáradok.

Leülök, az elaludt Hápit az ágyba fektetem, betakargatom, hogy meg ne fázzon.

Lefekvés előtt még gondolok azokra, akik már sajnos nem lehetnek velünk, de ittas vagyok, és a pálinka valamennyire enyhíti a fájdalmat.

Még elmondok egy imát és hálát adok az Istennek, hogy erről a borzalmas karácsonyomról szerencsére senki nem fog tudni!

 

(2007.12.14.)

 

 

 

 

 

 

 

 



süti beállítások módosítása